Kelet­ke­zése, kiala­ku­lása tisz­tá­zat­lan, szá­za­dokra vissza­menően alig marad­tak fenn róla hite­les fel­jegy­zé­sek. A leg­több régi nép ismerte a sze­ren­cse­já­té­kok vala­mely for­má­ját. A leg­ko­rábbi for­rás a 17. szá­zad­ból szár­mazó kínai encik­lo­pé­dia, amiből kide­rül, hogy ehhez hasonló játé­kot már 1120-ban ját­szot­tak Kíná­ban. A kína­iak ele­inte papír­pénz­zel ját­szot­ták a kár­tya­já­ték­hoz hasonló játé­kot, de a gyors elhasz­ná­ló­dás miatt kes­keny, fes­tett papír­lapra vál­tot­tak, így ala­kul­ha­tott ki a mai kár­tya­lap őse.  Az első euró­pai emlék sze­rint VI. Károly fran­cia király (14.-15. szá­zad) szó­ra­koz­ta­tá­sára talál­tak ki egy snap­szer­hez hasonló játé­kot.  Elő­ször Fran­cia­or­szág­ban, Itá­li­á­ban, Német­al­föl­dön, majd Spa­nyol­or­szág­ban ter­jedt el, Magyar­or­szá­gon elő­ször Kapiszt­rán János (14.-15.század) tett emlí­tést a veszé­lyes kár­tya­szen­ve­délyről pré­di­ká­ci­ó­já­ban. Sokáig til­tot­ták az egy­házi és világi hatal­mak a sze­ren­cse­já­té­ko­kat, de vég­le­ge­sen soha nem tud­ták elnyomni őket. A kár­tya a tör­té­ne­lem során min­dig kísérte a kor ízlé­sét, divat­ját, sok­szor a tör­té­ne­lem nagy ese­mé­nyei is meg­je­len­tek a lapo­kon. Szá­mos tudós és művész is készí­tett egyedi kár­tya­la­po­kat, egy­ko­ron önálló művé­szet­nek szá­mí­tott a kár­tya­fes­tés. Évszá­za­dok­kal ezelőtt csak a főu­rak szó­ra­ko­zása volt a fes­tett kár­tyá­val való játék. Ma már a gyá­rak mil­lió számra ont­ják és teszik min­denki szá­mára elér­hetővé. Magyar­or­szá­gon az 1800-as évek végén, Buda­pes­ten készí­tette el a Piat­nik Kár­tya­gyár az első magyar kár­tyá­kat.
​

​

​

​

Hogy is volt ez?